Roy Jacobsen: Fehér tenger

Amíg az első kötetben többnyire a természettel küzd egy szó panasz nélkül a kőkemény család, addig itt a háború borzalmai okoznak sokkal nagyobb és kilátástalanabb helyzeteket. Nagyon jól van felépítve ahogy Ingridnek lassan visszajönnek a kiesett események és a szereplők annyira emberiek, hogy a mindenféle látványos írói trükk nélkül is teljesen magába szívott a regény. (Szerencsére otthon értem a Nelvy-vel kapcsolatos hirtelen eseményhez, mert az totál letaglózott és nagyon furán nézett volna ki, ha egyszer csak megállok az utcán és hosszan bambulok magam elé.)

Azt nem igazán értem miért hozott vissza (és be) annyi szereplőt a végére a szerző. Valószínűleg az már a folytatást készíti elő.

4/4

Bogdán Szabolcs: Versenynapok (Osmosis 5.)

Én itt már kicsit kezdtem elveszteni az érdeklődésemet és egyre inkább a "most már nem hagyom félbe" érzés miatt vettem elő újra meg újra. A stílus még mindig szórakoztató, de nekem ennyi most elég volt. (Aztán simán lehet, hogy még visszatérek később.)

2.5/4

George Orwell: Állatfarm

Ez valahogy eddig kimaradt, de szerencsére Ádám most a kezembe nyomta. Eleinte az volt az érzésem, hogy nem indokolt az állandó felkapottsága, de ez hamar megváltozott. Fájdalmasan igaz és mai az egész.

4/4

Ian McEwan: Őrült szerelem

6 éve kezdtem bele ebbe a regénybe aztán valahol a harmadánál megakadtam. Sosem tekintettem rá félbehagyottként, sőt pár évig még elöl is volt, de valahogy mindig másba kezdtem. Most 2 hete újrakezdtem és milyen jó döntés volt nem félbehagyni. Szeretem olvasni McEwan-t, bár tisztába vagyok vele, hogy pár oldalanként lesz benne valami (irodalmi, zenei, egyébb utalás) aminek utána kell néznem, tehát nem az a buszon olvasós fajta. Ráadásul Tandori is előszeretettel használt olyan szavakat amiket ki lehetett volna váltani közismertebb szinonímáikkal, de persze lehet, hogy ez így jobban összecseng az eredeti írással. 

Innen spoiler:

Clarissa kiakadásától fogva meg voltam győződve, hogy Perry csak Joe fejében él és ezt egészen a végéig beleláttam. Persze lehet, hogy ez volt McEwan szándéka. Minden esetre tetszett, hogy végülis nem volt benne ilyen Fight Club-os megoldás.

Az éttermi jelenet zseniálisan volt megírva, a fegyvervásárlás szintén (az mintha egy Tarantino filmben játszódott volna), és az utolsó fejezetben feltárt fordulat/feloldás/magyarázat is nagyon tetszett.

3.5/4

Rick Riordan: Csata a labirintusban

Kétség kívűl egy jól megírt érdekes történet ez is, de nem sikerült visszaszereznem az első 2 kötet lendületét.

3/4

Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Az első pár oldalon még kicsit zavart ez a szikár stílus, de elég hamar hozzászoktam és megkedveltem. Nagyon magával ragadott a család története és egy pillanatra sem vált unalmassá annak ellenére, hogy sok olyan tevékenységről szólt ami amúgy egyáltalán nem érdekel. Az elején nem gondoltam volna, de hamar kedvenccé vált.

4/4

Bogdán Szabocs: A fejedelemségen át (Osmosis 4.)

Továbbra is tartja az előző 3 kötet színvonalát. Nem túl mély, de cserébe nagyon könnyen olvasható és élvezetes. Az új szereplők jól sikerültek, akik meg eltűntek egyenlőre nem hiányoznak. Tudom, hogy ez egy végtelen folyam, de azért reméltem, hogy lesz valami befejezése a kötetnek. Abból a szempontból nem is baj, hogy ha lett volna valami lezárás akkor lehet, hogy nem folytatom rögtön az ötödik kötettel, így pedig csak lapoztam tovább.

3/4

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Ezt valószínűleg tizenévesen kihagytam, most viszont hatalmas kedvenc lett. Remekül szórakoztam és nagyon sokat nevettem rajta, de azt hiszem 12-13 évesen nem tudtam volna élvezni, és a mostani 12-13 éveseknek sem nyújtja azt az élményt mint egy felnőttnek.

4/4