6 éve kezdtem bele ebbe a regénybe aztán valahol a harmadánál megakadtam. Sosem tekintettem rá félbehagyottként, sőt pár évig még elöl is volt, de valahogy mindig másba kezdtem. Most 2 hete újrakezdtem és milyen jó döntés volt nem félbehagyni. Szeretem olvasni McEwan-t, bár tisztába vagyok vele, hogy pár oldalanként lesz benne valami (irodalmi, zenei, egyébb utalás) aminek utána kell néznem, tehát nem az a buszon olvasós fajta. Ráadásul Tandori is előszeretettel használt olyan szavakat amiket ki lehetett volna váltani közismertebb szinonímáikkal, de persze lehet, hogy ez így jobban összecseng az eredeti írással.
Innen spoiler:
Clarissa kiakadásától fogva meg voltam győződve, hogy Perry csak Joe fejében él és ezt egészen a végéig beleláttam. Persze lehet, hogy ez volt McEwan szándéka. Minden esetre tetszett, hogy végülis nem volt benne ilyen Fight Club-os megoldás.
Az éttermi jelenet zseniálisan volt megírva, a fegyvervásárlás szintén (az mintha egy Tarantino filmben játszódott volna), és az utolsó fejezetben feltárt fordulat/feloldás/magyarázat is nagyon tetszett.
3.5/4
