A regény első felében nagyon sok apró jelenet vagy csak 1-1 mondat volt amin nagyokat vigyorogtam és annak ellenére, hogy ezek később elmaradtak nem lett unalmas. Idemásolok egy ilyen vicces részt:
Az idegesség fokozatosan összegyülemlik bennem és végül egész ártatlan dolog robbantja ki belőlem.
Jön velem szemben egy öreg úr a Szent Jakab utcában és az olasz csemegeüzlet előtt elejti a sétabotját.
-Hülye! - mondom neki.
Az öreg úr nem szól egy szót sem. Megtörli szépen a sétabotját a zsebkendőjével, aztán kifújja az orrát és megy tovább.
Nem szabad az öreg embereket minden ok nélkül megsérteni. Különösen azokat nem, akik ilyen keresztényi alázattal tűrik. Rögtön utánamegyek és bocsánatot fogok kérni tőle.
Pont a Riviére Hotel előtt elérem.
- Uram, az előbb megsértettem önt. Ideges voltam, nem akartam megbántani.
Megáll és csodálkozva néz rám.
- Mi az?
- Önnek az előbb azt mondtam, hogy hülye és ezért bocsánatot kérek.
- Hogyan?
- Az előbb azt mondtam, hülye.
A kezével tölcsért csinál a füle elé.
- Mit?
- Hülye! - ordítottam bele.
Erre szó nélkül végigvág rajtam az ezüstfogantyús sétabotjával.
Az biztos, hogy Vaszary-t még fogok olvasni és ha a többi regénye is hasonló, akkor nagy kedvenc lehet belőle.
3.5/4
