Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Imádtam olvasni ezt a regényt. Sokszor azért tettem félre 1-1 fejezet végén, hogy másnapra is jusson belőle és minél tovább kitartson. (Mondjuk Aurora történetére ez nem igaz, azt nem szívesen húztam volna sokáig.) Nagyon szerettem a stílusát is és sok fontosabb és kevésbé jelentős szereplő történetét. A vége mintha egy kicsit össze lenne csapva, de nem vészes. Az utolsó mondatok meg elég nagyot ütnek.

Fura, hogy Nathan a mesélő magáról úgy ír, mint egy elviselhetetlen férj és szörnyű apa, de semmi részlet nem derül ki a múltból ami ezt alátámasztaná, ellenben a történetet olvasva egy intelligens, jó szándékú, segítőkész embert ismerünk meg. A másik dolog ami fura volt, az Auster erős politikai állásfoglalása. Eddig csak a New York trilógiát olvastam tőle és onnan nem emlékszem ilyesmire, de lehet, hogy nála ez általános. Azért volt különös, mert se a történet se a szereplők nem indokolták. Engem nem zavart, de tuti, hogy rengeteg potenciális olvasót veszít ezzel.

Ez most bekerült a kedvencek közé és nagyon örülök, hogy még egy rakat regényt olvashatok a szerzőtől.

4/4

Halász Rita: Mély levegő

Rengeteg utalással, helyszínnel, aprósággal tudtam azonosulni. A kokain napló része szerencsére nekem idegen maradt és fogalmam sincs róla mennyire valóságos (az mondjuk gyanús, hogy milyen hirtelen sikerült véget vetni neki). Nagy szerencsémre Péter típusú emberrel sem kerültem kapcsolatba soha, ennek ellenére az ő róla szóló részek is nagyon működtek (görcsbe szorult gyomorral olvastam). Sok minden más pedig nagyon ismerős volt innen-onnan. A 2 mese (különösen az évszakos) zseniálisan volt beágyazva. Azt nem tudom, hogy a tavasz miért maradt ki a meséből is meg a regényből is, de biztos van rá valami magyarázat ami fölött elsiklottam.

Biztos van valami megnevezés az itt használt tagolatlan párbeszédekre. Találkoztam vele már máshol is, ahol kevésbé működött itt viszont nagyon jól lehetett követni és külön élvezetet nyújtott, hogy rögtön tudtam ki mit mond.

3.5/4