Amikor elkezdtem ezt a regényt akkor pár hétig nagyon nem volt időm olvasni és ha 4-5 naponta hozzájutottam akkor is már éjjel volt és 10 oldal után belealudtam. Mivel a szereplőket sokszor összekevertem (a könyv elején levő családfa nélkül végképp elvesztem volna) és az eleinte gyakori életrajzi kiszólások miatt lassan is haladt a történet nem voltam nagyon lelkes, bár a nyelvezet/stílus tetszett.
Aztán úgy a 100. oldaltól végre jutott rá időm és teljesen beszippantott. Nagyon élveztem a történetet és a stílust is. Sokszor meg kellett szakítanom az olvasást, de mindig nagyon vártam, hogy újra kézbevehessem. Nem tudom Rushdie többi könyve milyen, de ha ehhez hasonló, akkor új kedvencet találtam.
4/4
