Nagy szerencsém volt ezzel a regénnyel, mert nagyon olcsón jutottam hozzá és lehet, hogy új szerző került a kedvenceim közé. Elejétől megragadott a stílusa és különösen a főhős gyermekkoráról szóló rész tetszett. Igaz ugyan, hogy túlzásnak éreztem amit egy 4-5 éves gyerek gondolatainak és tetteinek írt le a szerző, de ezzel ugyanígy voltam Vámos Miklós Zenga zénekénél és Ordon Scott Card Végjátékánál amik szintén nagy kedvenceim. Az elején még féltem tőle, hogy úgy járok vele mint a bogyósgyümölcskertész fiával vagy a Családom és egyéb állatfajtákkal, ahol a kezdeti lelkesedés hamar unalomba csapott át, de itt szerencsére nem ez történt.
A középső részben ugyan elég sok önismétlés volt, de ez csak kicsit zavart és messzemenően kárpótoltak érte a beágyazott kis történetek. Ugyanakkor érdekelt a történet vége is, ami az utolsó 10-20 oldalon már kiszámítható volt, de előtte még nem tudtam hogy fogja befejezni a szerző.
Feltétlenül be fogom szerezni Gaarder más könyveit is.
3.5-4/4
