Stieg Larsson: A tetovált lány

Csupa jót hallottam róla és ehhez képest nagy csalódás volt az eleje. Az első kb 150 oldalon csak azért rágtam át magam, mert bíztam benne, hogy előbb-utóbb beindul. Zavart a sok ismétlés, zavart a hajdan aktuális, de azóta túlhaladott technikai dolgok részletezése és maga a stílus sem kötött le. Aztán valamikor az (akkor még feleslegesnek tűnő) aggresszív részek leírása után beindult a történet, sikerült ráhangolódni és tetszeni kezdett. (SPOILIER!!!) A végével volt még egy kis bajom. Azt értem, hogy máshogy működik a főhős agya amitől képes nagyon gyorsan feldolgozni információkat és észrevenni összefüggéseket, de hogy mitől tudott hirtelen mindenféle akcentust is különböző nyelveken előadni azt nem értettem. Majd valamikor a második részt is elkezdem, de nagyon remélem, hogy azzal nem szenvedek ennyit az elején.

3/4

Caleb Carr: A Halál angyala

Eleinte a sok mellékszál és NY részletezése kicsit zavart mert úgy éreztem, hogy ezek miatt nem halad a történet. Míg a Kondor Vilmos Bűnos Budepestében külön élvezet volt a város régi képéről olvasni, addig itt ez inkább lefele húzta nálam az élményt. (Persze ha Manhattanben élnék akkor biztos nagyon élveztem volna.) Idővel vagy hozzászoktam ehhez vagy inkább a szerző vett belőle vissza kicsit és ezzel párhuzamosan egyre jobban tetszett a regény. Fura, hogy olyan dolgokról írt (gyermekek bántalmazása) amiről normál esetben nem tudnék végigolvasni még egy novellát sem, de valahogy mégis úgy alakította, hogy ne üssenek meg nagyon ezek a részek annak ellenére, hogy (így visszagondolva) egyáltalán nem óvatoskodott a szörnyűségek leírásánál.

Feltétlenül beszerzem a másik 2 részt is valamikor.

3.5/4