Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

A Megszentelt életeket már korábban olvastam és amíg az nagyon tetszett, de néha kicsit sok volt addig ez tökéletesen betalált. Teljesen magába szippantott a szerző (és a fordító) stílusa és még az amúgy elrettentő jeleneteknél is faltam a sorokat. Ha több időm jutna olvasásra akkor biztos együltömben végigmentem volna rajta, de magamhoz képest így is hamar a végére jutottam. Legzsívesebben most rögtön elolvasnám a második részt, de inkább félreteszem olyan időkre amikor biztosra akarok menni.

4/4

Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával

Legalább 20 éve szereztem be és csak most került sorra, de azt hiszem sokkal jobban jártam volna, ha 15 éves koromban kezdek bele. Az első harmada kifejezetten unalmas volt. Utána ugyan beindult, de nem csodálom, hogy ijfúsági regényként emlegetik, mert nem hiszem, hogy 20 éves kora után bárki különösebben élvezni tudná. Terveztem, hogy az űrodisszeiának is nekikezdek valamikor, de ez most nagyon elbizonytalanított.

2.5/4