Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

Kb. 50-60 oldal után volt egy kis belassulás, de utána elkapott a hangulata. Annak ellenére, hogy ezernyi apró részletben hónapokon keresztül olvastam mindig nagyon hamar rá tudtam csatlakozni és a vége is rendben volt (ami sok ilyen regénynél csalódást okoz nekem).

3.5/4

Robert Luis Stevenson: A kincses sziget

Már több mint fél éve olvastam fel ezt a regényt Ádámnak ezért nincs sok emlékem, de azt tudom hogy viszonylag rendben volt.

2.5-3/4

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Közel 30 éve vettem még és azóta halogattam a kiadás borzasztó borítója miatt az elolvasást, de most végre sorrakerült és nagyon élveztem. Magával ragadott a stílus, a történet és még a vége is rendben volt. Eddig Clarke-tól csak az első Rámát olvastam ami nem igazán jött be, de most kedvet kaptam hogy más regényét is levegyem a polcról.

3.5/4

Sylvain Neuvel: Alvó óriások

Az alapötlet nagyon tetszett és kb a regény 20%-ig igazán élvezetes volt, de aztán hirtelen lezuhant valami nagyon középszerű, kapkodó, kidolgozatlan irománnyá. Vagy lehet hogy az eleje is olyan volt csak akkor még tartott a lelkesedésem. Könnyen lehetett vele haladni csak sok élvezetet nem okozott. Kb. az az érzés volt olvasni mint pár éve Az éhezők viadalát. Nem kizárt, hogy elolvasom valamikor a folytatást, hátha ha az jobban sikerült, de egyenlőre időpocsékolálsnak tűnik.

2.5/4

Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

A nagyon rossz időbeosztásom miatt ezt a regényt is rengeteg apró részletben olvastam 4 hónapon keresztül, de kivétel nélkül midig megragadott a hangulata. Nagyon szerettem olvasni.

3.5/4

Oscar Wilde: A boldog herceg

Eléggé elhúzott történetek amikben rendre meghalnak akik jók, de néha isten magamellé veszi őket. Én a második után félbehagytam volna, de Ádám kérésére végigolvastuk. Volt már rosszabb is, de azért ez nagyon nem az én világom.

2/4

Méhes György: Tatárok a tengeren

Remek volt, akárcsak az első kötet. Ádám is szerette és én is nagyon élveztem. Jöhet a többi is.

4/4

Donald James: A jövendőmondó

Az első kötet nagy kedvenc volt és ahhoz képest most kicsit csalódtam. Értem, hogy Oroszország meg mindenhez folyton vodkát isznak, de felesleges ezt 10-15 oldalanként kiemelni. Nem tudom milyen volt ez a testvérezés az eredeti szövegben, de a magyar változtaban eléggé erőltett lett, pláne hogy csak teljesen véletlenszerűen beszúrta a szerző időnként. Azt nem sikerült megfejtenem, hogy mitől függ a jelen és múltidő váltogatása, de néha ez is zavaró volt. Na meg persze ismét egy tragikus férfi főhős aki az összes gyönyörű női szereplővel összejön. Ezeken kívűl más problémám nem volt, de annyira nem kapott el a lelkesedés. Egyenlőre nem vágyok a 3. kötetre, de előbb-utóbb azért sorrakerítem majd azt is.

3/4