Nekem ezek a történetek jobban tetszettek mint a Gergő sorozat. Az is jó volt, de onnan mintha hiányzott volna egy szerkesztő és kicsit túltolta a szerző az ötlethalmozást. Itt kevésbé volt sűrű és ezért kevésbé felsorolásszerű is az események leírása.
3.5/4
Ingyenes volt az Amazonon és annyit meg is ért. :) Nagyon limonádé történet amit gyorsan le lehet darálni, de ha pár napig nem jut hozzá az ember akkor sem nehéz folytatni. Nekem még mindig emeli az élményt, hogy angolul olvasok valamit és tökéletesen megértem. Nem biztos, hogy magyarul is a végére jutottam volna.
2.5/4
Elfelejtettem külön írni a táltosviadalról, de ez a 3 kötet úgyis összefügg. Úgy voltam velük mint az első 2 regénnyel: rengeteg remek ötlet, nekem kissé túlírt stílus. Azt kiemelném, hogy szerintem nagyon jól sikerült a lezárás. Sokszor fordul elő, hogy egy hosszabb regény végén úgy érzem nem sikerül valami kellően érdekes megoldást találni, de itt nagyon tetszett ahogy ezt megoldotta a szerző.
3/4
Ez volt talán az első "kötelező olvasmányom" amit most (hogy kisfiamnak is kötelező lett) újra elolvastam. Kb 10 évesen egyáltalán nem tűnt fel, hogy Petőfi szerint Lengyelország és Franciaország között India helyezkedik el. :)
3/4
Aldermantól az Engedetlenséget olvastam először ami azonnal kedvenc lett. Már annak a regénynek az fülszövegében olvastam, hogy A hatalom az igazi sikerkönyve. A sok dícséret miatt kicsit óvatosan kezdtem bele ami nem is baj, mert ugyan valóban érdekes és olvasmányos regény, számomra meg sem közelítette az Engedetlenséget. Ez "csak" egy jó regény.
3/4
Nagyon jó kis novellagyűjtemény. Hosszan olvastam sok részletben és nem emlékszem, hogy egyiket is unalmasnak találtam volna.
3.5/4
Kezdettől fogva egyáltalán nem tudtam szimpatizálni Georges-szal és így többször is nehezen vettem rá magam a folytatásra. Végül egyáltalán nem bántam meg és ahogy telik az idő (kb 3 hete értem a végére) egyre inkább fontos olvasmánynak érzem, de mivel ki nem állhatom a Georges típusú / felfogású embereket az ő megítélése nem változott a szememben.
2.5/4
Nekem egy kicsit túl volt írva, túl sűrűre sikerült, de azért így is szívesen olvastam fel esténként, és ami a legfontosabb: amikor a végére értünk Milán kérte, hogy másnapra szerezzem be a második kötetet.
3/4
Az elején egy kicsit tartottam tőle, hogy sok lesz a számomra ismeretlen, ortodox zsidó vallással kapcsolatos kifejezés ami megakasztja a haladást, de ez kb a második fejezet után megszűnt.
Nagyon tetszett a történet, az író stílusa és a fejezetek szerkezete is. Kivételesen nem azért haladtam lassan mert nem volt időm vagy kedvem olvasni, hanem mert spóroltam a fejezetekkel és inkább azokra a ritka alkalmakra tartogattam őket amikor senki és semmi nem zavart.
Hosszú kihagyás után új kedvencet találtam.
4/4
Először valamikor több mint 10 éve kezdtem olvasni ezt a részt, de még a fele előtt annyira eluntam, hogy félbehagytam. Később (kb. 5 éve) kezdtem felolvasni Ádámnak, de még valamikor az elején átkerültem Milánhoz esténként felolvasni, és Ádám egyedül olvasta végig, én pedig egyáltalán nem éreztem késztetést rá, hogy magamnak elolvassam. A filmeket azt hiszem láttam, de összesen annyi maradt meg bennem, hogy az erdőben rohangálnak, meg hogy a végén van egy "14 évvel később" jelenet.
Most Milánnal is elértünk ehhez a kötethez, és nem tűnt vontatottabbnak mint ez előző pár rész, sőt a végső csatát egész élvezetesnek találtam. Így (harmadszor) elolvasva a teljes sorozatot arra jutottam, hogy nekem az első 4 kötet tetszett igazán. Utána is nagyon jó fantáziával, remekül összefűzött történeteket kaptam, de rengetegszer éreztem úgy, mintha a karakterszámra hajtana a szerző és ezért ömlengőssé válna az egész.
2.5/4
