Akár csak az első novellás kötete Mécs Annának ez is nagyon betalált nálam. Simán le tudtam volna darálni egyben az egészet, úgy kellett visszafognom magam, hogy nem habzsoljam be, csak mint valami bonbonokat egyesével fogyasszam, hogy minél tovább tartson. Az utolsó 2 novella nem működött nálam annyira, de a többi szuper volt. Remélem lesz még sok sok kötete a szerzőnek.
4/4
Amíg az első kötetben többnyire a természettel küzd egy szó panasz nélkül a kőkemény család, addig itt a háború borzalmai okoznak sokkal nagyobb és kilátástalanabb helyzeteket. Nagyon jól van felépítve ahogy Ingridnek lassan visszajönnek a kiesett események és a szereplők annyira emberiek, hogy a mindenféle látványos írói trükk nélkül is teljesen magába szívott a regény. (Szerencsére otthon értem a Nelvy-vel kapcsolatos hirtelen eseményhez, mert az totál letaglózott és nagyon furán nézett volna ki, ha egyszer csak megállok az utcán és hosszan bambulok magam elé.)
Azt nem igazán értem miért hozott vissza (és be) annyi szereplőt a végére a szerző. Valószínűleg az már a folytatást készíti elő.
4/4
