Kavagucsi Tosikadzu: Történetek a kéváházból

Viszonylag hamar olvastam ezt a kötete az első után ami jó dolog, mert elég sok mindenre visszautal onnan. Jó volt újra belehelyezkedni ebbe a világba. Tetszett a régi szereplők történetének kiterjesztése és az új szereplők bemutatása. Azt hiszem hamar sorra kell keríteni a következő részt.

3.5/4

David Grossman: Futni valakivel

Eleinte Aszaf története jobban érdekelt mint Tamaré, sokkal inkább együtt tudtam érezni vele, de kb onnantól, hogy Tamar bekerült az "intézetbe" már mindkét szál nagyon lekötött. Ugyan volt benne kegyetlen valóság bőven, de örültem, hogy nem ment el totális reménytelen brutalitásba. A happy end meglepett, de most jól esett.

3.5/4

Nádasdy Ádám: Hordtam az írhámat

Még nem olvastam semmit Nádasdytól, csak hallottam pár hosszabb riportot ami vele készült, ahol egy nagyon színpatikus és érdekes embert ismertem meg. Ennek megfelelően nagy várakozással kezdtem neki az olvasásnak és sajnos nagy csalódás ért. A kötet elején megismert gyermekkori körülmények már nem voltak újdonságok, a saját írásai pedig sajnos nem voltak érdekesek. Inkább unalmasak és helyenként kicsit lekezeleőek is. Itt van még a polcon a "szoking és bermuda", tehát biztos fogok még tőle olvasni, ami meg tudja majd változtatni a véleményemet, de ezzel a kötettel most ennyire jutottam. Kár.

2/4

Ernest Hemingway: A mi időnkben

Fura kettősség volt bennem végig olvasás közben. Egyrészt nem tudott beszippantani sem a stílus, sem a történetek, másrészt szívesen olvastam és nem unatkoztam közben.

2.5/4

Mécs Anna: Kapcsolati hiba

Akár csak az első novellás kötete Mécs Annának ez is nagyon betalált nálam. Simán le tudtam volna darálni egyben az egészet, úgy kellett visszafognom magam, hogy nem habzsoljam be, csak mint valami bonbonokat egyesével fogyasszam, hogy minél tovább tartson. Az utolsó 2 novella nem működött nálam annyira, de a többi szuper volt. Remélem lesz még sok sok kötete a szerzőnek.

4/4

Kavagucsi Tosikadzu: Melőtt a kávé kihűl

Az első történetnél még zavart a túlgesztikuláltnak tűnő "keleti", "színházi" stílus, de vagy hamar hozzászoktam vagy az eleje után az elmaradt. Ezzel egyidőben a "jó ötlet, de nem az én stílusom" szemléletem is egyre inkább átváltott az olvasás tiszta élvezetébe. Nagyon tetszett ahogy szépen egymásra épül a 4 történet. Egész biztos, hogy a folytatás(oka)t is sorra fogom keríteni.

3/4

Roy Jacobsen: Fehér tenger

Amíg az első kötetben többnyire a természettel küzd egy szó panasz nélkül a kőkemény család, addig itt a háború borzalmai okoznak sokkal nagyobb és kilátástalanabb helyzeteket. Nagyon jól van felépítve ahogy Ingridnek lassan visszajönnek a kiesett események és a szereplők annyira emberiek, hogy a mindenféle látványos írói trükk nélkül is teljesen magába szívott a regény. (Szerencsére otthon értem a Nelvy-vel kapcsolatos hirtelen eseményhez, mert az totál letaglózott és nagyon furán nézett volna ki, ha egyszer csak megállok az utcán és hosszan bambulok magam elé.)

Azt nem igazán értem miért hozott vissza (és be) annyi szereplőt a végére a szerző. Valószínűleg az már a folytatást készíti elő.

4/4

Bogdán Szabolcs: Versenynapok (Osmosis 5.)

Én itt már kicsit kezdtem elveszteni az érdeklődésemet és egyre inkább a "most már nem hagyom félbe" érzés miatt vettem elő újra meg újra. A stílus még mindig szórakoztató, de nekem ennyi most elég volt. (Aztán simán lehet, hogy még visszatérek később.)

2.5/4

George Orwell: Állatfarm

Ez valahogy eddig kimaradt, de szerencsére Ádám most a kezembe nyomta. Eleinte az volt az érzésem, hogy nem indokolt az állandó felkapottsága, de ez hamar megváltozott. Fájdalmasan igaz és mai az egész.

4/4

Ian McEwan: Őrült szerelem

6 éve kezdtem bele ebbe a regénybe aztán valahol a harmadánál megakadtam. Sosem tekintettem rá félbehagyottként, sőt pár évig még elöl is volt, de valahogy mindig másba kezdtem. Most 2 hete újrakezdtem és milyen jó döntés volt nem félbehagyni. Szeretem olvasni McEwan-t, bár tisztába vagyok vele, hogy pár oldalanként lesz benne valami (irodalmi, zenei, egyébb utalás) aminek utána kell néznem, tehát nem az a buszon olvasós fajta. Ráadásul Tandori is előszeretettel használt olyan szavakat amiket ki lehetett volna váltani közismertebb szinonímáikkal, de persze lehet, hogy ez így jobban összecseng az eredeti írással. 

Innen spoiler:

Clarissa kiakadásától fogva meg voltam győződve, hogy Perry csak Joe fejében él és ezt egészen a végéig beleláttam. Persze lehet, hogy ez volt McEwan szándéka. Minden esetre tetszett, hogy végülis nem volt benne ilyen Fight Club-os megoldás.

Az éttermi jelenet zseniálisan volt megírva, a fegyvervásárlás szintén (az mintha egy Tarantino filmben játszódott volna), és az utolsó fejezetben feltárt fordulat/feloldás/magyarázat is nagyon tetszett.

3.5/4