Saramgotól eddig csak az Embermást olvastam pár éve ami akkor nem annyira fogott meg, de éreztem, hogy érdemes még próbálkozni a szerzővel. A Vakság sokkal jobban betalált nálam. A helyenként szörnyű jelenetek ellenére alig tudtam letenni a könyvet. Álltalában ha éjfél körül állok neki olvasni, akkor 10 oldal után kiesik a könyv a kezemből, de most erőszakkal kellett rávennem magam, hogy fél 2 körül letegyem és aludjak is egy kicsit.
Voltak benne rövidebb részek amikor megijedtem, hogy elmegy valami olyan stílusba az egész ami számomra unalmas, de ezek szerencsére nem tartottak sokáig. Közben többször is úgy éreztem tudom mi lesz a vége, de aztán mégis máshogy alakult. A folytatásra feltétlenül kiváncsi vagyok, de más Saramago regényt is fogok még olvasni az biztos.
3/4