Az első 100+ oldal ugyanolyan szívszorító dolgokkal van tele mint a nővérem húga című regénye és ugyanúgy magába is szippantott, de egy idő után valamiért zavarni kezdett, hogy az író sorozatosan az érzelmekre játszik a regényeiben és rendszeresen valami gyerekekkel kapcsolatos szörnyűség történik nála. Az erős kezdés után visszavett a tragédia részletezéséből és inkább az előzményeket taglalta ami kevésbé kötött le. Mivel a történet itt sem volt unalmas, de valahogy mégis kevésbé ragadott magával egyre inkább úgy éreztem, hogy a szerző igazi terepe a szörnyűségek taglalása és talán ezért is választ sokszor ilyen témát.
A végső "meglepetés" elég erősen következett a történtek leírásából így nem csoda, hogy már valahol a regény felénél sejtettem mi lesz a vége.
Most azt hiszem Picult-ot megint pihentetem pár évig, bár itt van a polcon még a Törékeny ami érdekel, de jobb most inkább jöjjön valami vidámabb.
3/4
No comments:
Post a Comment