2012. összesítés

Régebben sosem értettem hogyan lehet egyszerre több könyvet olvasni, de idén én is rászoktam. Egyrészt ott vannak azok a könyvek amiket Ádámnak olvastam fel esténként, de ez nem is igazán számít. Másrészt hogy este ne kelljen lámpát kapcsolni illetve hogy mindig legyen nálam olvasnivaló rászoktam a telefonon történő olvasásra ami mellett papíron is haladtam valami teljesen mással. (A 19 könyvből aminek idén a végére értem 12-t kizárólag e-formátumban olvastam kettőt pedig felvátlva papíron és telefonon.) A harmadik oka a párhuzamos könyvkezdéseknek hogy belefutottam 3 olyan könyvbe is amit nem akartam félbehagyni, csak pihentetni. Ezek közül egyiknek sem értem a végére, de egyedül a Rushdie volt amit most év végén feladtam, bár ez is nehezen ment. Pontosabban volt még 2 mesekönyv is amikről úgy gondoltam, hogy majd egyedül befejezem mivel Ádámnak nem tetszett, de most az év végével ezekről is lemondtam.

Idén is volt néhány nagy csalódás (Wharton, Hackett, Chandler, Haas) és néhány örömteli felfedezés (Nesbo, Hornby, Camilleri), és mivel mindent külön-külön pontoztam most így visszatekintve megint találok olyanokat amiken szívesen javítanék legalább fél pontot (Berg Judit könyvek), de most sem fogok utólag belenyúlni.

A Molyos listák nőttek, pedig idén már lehúztam néhányat olvasás nélkül is a kívánságlistáról. 

Ebben az évben írtam össze először, hogy hány könyvet vásároltam azzal a céllal, hogy elolvassam és most már pontosan látom, hogy idén kétszer annyit pakoltam a várólistámra mint amennyibe összesen belekezdtem.  

Ezek voltak idén. [félbehagyottak]:

Agota Kristof: Trilógia (3-3.5)

Jo Nesbo: Vörösbegy (3.5)

Suzanne Collins: Az éhezők viadala (3)

[William Wharton: Éjfélre kitisztul (2)]

Jostein Gaarder: A narancsos lány (3.5)

Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca (3-3.5)

Suzanne Collins: Futótűz (2.5)

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan (2)

Nick Hornby: Hosszú út lefelé (4)

Szabó Magda: Az ajtó (3-3.5)

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem (3.5)

[Brandon Hackett: Isten gépei (2)]

Truman Capote: Hidegvérrel (3.5)

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány (3-3.5)

Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled! (2.5)

Michael Connelly: Véres munka (3)

Moldova György: A végtelen vonal (3)

Andrea Camilleri: Az uzsonnatolvaj (4)

Lee Child: Elvarázsolt dollárok (2)

John Green: The Fault in Our Stars (3)

[Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (2)]

[Salman Rushdie: A firenzei varázslónő (2.5)]

Wolf Haas: Halottak feltámadása (2)

Ezek pedig a meseregények és ifjúságiak amiket Ádámnak olvastam fel: 

Berg Judit: Rumini (3)

Berg Judit: Rumini Datolyaparton (3)

Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton (3)

Berg Judit: Rumini és a négy jogar (3)

Berg Judit: Galléros Fecó naplója (2.5)

Szabó Magda: Tündér Lala (4)

[Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza (1)]

Erich Kästner: Emil és a detektívek (3)

Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony (2.5)

Erich Kästner: Az Emberke (3-3.5)

Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja (2.5)

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr (3.5)

Berkes Péter: Az öreg bánya titka (3)

[Erich Kästner: Emil és a három iker (2)]

[Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban (3)]

Moly várólista: 97

Moly kívánságlista: 168

Moly értékelések: 218

Wolf Haas: Halottak feltámadása

Nagy csalódás volt. Nem elég, hogy a történet elég silány, a szereplőknek semmi súlya, de a "rendkívül szellemes nyelvhasználat" kimerül annyiban, hogy végig egy nagyon buta ember beszédstílusában íródott aki oldalanként háromszor ellövi ugyanazt a viccet. Lehet hogy ez csak a fordító hibája és eredetiben sokkal élvezetesebb, de az élményen ez sem javít. Egyszerre vettem meg az első 2 kötetet, de a másodikkal már nem is fogok próbálkozni.

2/4

Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban

Azt hittem új kedvencet találok, de Ádámot nagyon zavarata, hogy Brumi olyan buta hogy semmit sem tud ezért félbehagytuk. Majd Milánnal újra elővesszük pár év múlva.

3/4

Erich Kästner: Emil és a három iker

Az első részt Ádám és én is szerettem ezért amikor megtudtam, hogy van folytatása gyorsan beszereztük és nekikezdtünk. Azt már csak utólag olvastam, hogy mások szerint ez sokkal gyengébbre sikerült. Nem adtuk fel, kitartóan próbálkoztunk vele, de egy idő után be kellett látnunk, hogy ezt egyikőnk sem élvezi. Ezután még úgy voltam vele, hogy valamikor azért egyedül a végére járok, de fél év alatt ez nem történt meg és most már nem is fog.

2/4

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

Év elején kezdtem el olvsani és bármennyire is szerettem amit eddig Rushdietól olvsatam ez most túl tömény volt. Még a felénél sem jártam amikor félretettem egy kicsit azzal, hogy majd később folytatom. Azóta eltelt majd egy év és sose kanyarodtam vissza hozzá ezért most már végleg félbehagyom.

2.5/4

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Másfél hónap alatt legalább 15 nekifutással is csak a harmadáig jutottam. Nem rossz csak kicsit unalmas és valahogy egyáltalán nem érdekel mi kerekedik ki belőle. Sajnálom, mert többet vártam, de egyáltalán nem fogott meg és több időt nem áldozok rá.

2/4

John Green: The Fault in Our Stars

Azt hiszem ezt a regényt is inkább 20 évvel korábban kellett volna olvasnom (ha akkor már megjelent volna). A témája és a kritikák alapján valami nagyon könnyed és nagyon komoly dologra számítottam, de egyik sem volt igazán. Nem volt rossz egyáltalán, de (a tragédia és a komoly történet ellenére) a fele környékén (valahol az utazás előtt) kezdett kicsit unalmassá válni. Persze megrendítő dolog fiatalok betegségéről és haláláról olvasni, de a hatásvadász jelenetek sem működtek annyira mind mondjuk egy Picoult regényben. Biztos vagyok benne, hogy 16-22 évesen sokkal jobban megfogott volna, ha pedig 16-22 éves lány lennék akkor mégjobban. Ez így most nálam közepesnél csak kicsit jobb, de kiváncsi vagyok a szerző más írásaira is.

3/4

Berkes Péter: Az öreg bánya titka

Nem volt rossz, de Ádám még kicsit fiatal volt hozzá. Inkább 10 éves kortól lehet érdekes, vagy hogy teljesen megértse az olvasó a történetet inkább akkor kell olvsani, ha már van valami fogalma a 20. századi történelemről.

3/4

Lee Child: Elvarázsolt dollárok

Nem volt sok bizalmam Child-hoz, de sok jót hallottam a Reacher történeterkől ezért felemás elvárásokkal vágtam bele az első történetbe. Sajnos nagyot csalódtam. A szerző (vagy fordító) stílusa sem kötött le, időnként unalmas is volt és bizonyos jelenetek annyira bugyuták voltak, hogy majdnem félbehagytam (például a repülőtéri gyilkosság). Annak ellenére, hogy ennyire nem tetszett mégis van bennem egy kis kiváncsiság, hátha a folytatások jobban bejönnek, de amikor arra gondolok, hogy mennyi olyan szerző (akár krimi is) van akinek imádtam 1-1 könyvét és még egy halom olvasatlan van tőle, akkor kizártnak tartom, hogy mégegyszer bepróbálkozzak Child-dal.

2/4

Andrea Camilleri: Az uzsonnatolvaj

Camilleriben új kedvencre találtam. A történet se rossz, de ami kiemelkedően jó az a stílus és a szereplők. Valahol olvastam, hogy eredetiben még jobb. Ezt sajnos nem tudom kipróbálni, de azt hiszem igazán remek fordítást kaptunk. Az egyetlen dolog amit szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni az a kétszer kb. 5 sorban említett brutális gyerekgyilkosság aminek a történethez nem volt sok köze és volt ugyan mondanivalója, de nagyon súlyosra sikerült (különösen ebben az igazán kellemes környezetben) és meg is feküdte rendesen a gyomromat. Ettől függetlenül ez egy igazi kedvenc.

4/4

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr

Gyerekkoromban csak a film verziót láttam ami nem volt a kedvencem, de most igazán szívesen olvastam fel esténként Ádámnak. Mindketten élveztük.

3.5/4

Moldova György: A végtelen vonal

2 nagyon kalandos élettörténet amiből igazán látványos, érzelmes filmsorozatot lehetne készíteni. Ez volt az első Moldova könyv amit olvastam, de nem nagyon győzött meg. Igaz, hogy alapos kutatómunkát végzett és hálás vagyok neki amiért megismertetett ezekkel a történetekkel, de a stílusa elég lapos. Persze lehet, hogy csak azért mert ez egy dokumentumregény, de én mégis úgy éreztem próbálta érdekesen előadni, csak nem nagyon sikerült.

3/4

Michael Connelly: Véres munka

Közepesnél valamivel jobban megírt, közepesnél valamivel érdekesebb krimi ami igencsak televan klisékkel, de cserébe nagyon könnyen olvasható. Véletlenül akadt a kezembe és ha dirket nem is fogom keresni Conelly könyveit, ha elém kerül valamelyik biztos belevágok.

3/4

Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled!

Nyaralás közben akadt a kezembe és ott tökéletesen meg is felelt kikapcsolódásnak. 3 nap alatt kb. a feléig jutottam, de mikor vége lett a nyaralásnak és ezer más dolgom is akadt már nem vonzott annyira. Nálam ez is a túl vicces, túl spontán könyvek közé tartozik amin néha elmosolyodok, de többnyire csak fáraszt. Végül a második fele több mint 2 hétig tartott. Ráadásul helyenként olyan érzésem volt, mintha bizonyos oldalakat csak azért töltött volna meg a szerző, mert a mennyiséget kikötötte a megrendelő. Nem volt rossz és ha máshol kezembe kerül Chandler könyv ahol érdekesebbhez nem jutok hozzá akkor még próbálkozni fogok vele, de kifejezetten keresni biztos nem fogom.

2.5/4

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Sok jót hallottam/olvastam erről a regényről és direkt próbáltam nem túl nagy elvárásokkal elkezdeni, nehogy csalódjak. Volt itt-ott egy két dolog amit fel tudnék hozni hibának vagy kicsit zavarónak, de azért ez tényleg egy jó kis könyv. Nem extra jó, de jó.

3-3.5/4

Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja

Szerintem sok helyen túl van étékelve ez a mese, helyenként kicsit erőltetett meg poros, de azért nem rossz. Ádámot mindenesetre Dorka rögtön megvette a Túró Rudi rajongásával.

2.5/4

Truman Capote: Hidegvérrel

Önmagában is nagyon lebilincselő írás, de ha tudja az ember, hogy egy valós történet aminek megírását több éves kutatás előzte meg akkor még hátborzongatóbb élmény. Sajnos megint csak rengeteg kis részletben tudtam olvasni ami ezúttal nem lett volna nagy baj hisz a regény második fele is hosszan elhúzódik az időben, de a nyomasztó érzéstől amit okozott a történet szívesen szabadultam volna hamarabb is.

3.5/4

Erich Kästner: Az Emberke

Akárcsak az Emil és a detektívek valószínűleg ez is 10-12 évesen lehet a legélvezetesebb, és ugyanúgy 6 évesen is szívesen hallgatta a kisfiam és nekem sem volt rossz élmény felolvasni, sőt egy kicsit még jobban is élveztem mint Emil történetét. Sajnos itt is előszeretettel használta a fordító a negatív jelzőket pozitív dolgok hangsúlyozásásra (borzasztó ügyes, szörnyen kedves, stb.) amit én ki nem állhatok, de most mintha kicsit ebből is kevesebb lett volna.

3-3.5/4

Brandon Hackett: Isten gépei

Azt hiszem hiba volt Szabó Magda után nekikezdeni ennek, mert az egyszerű nyelvezete kifejezetten gyerekesnek tűnt, ezért kb. 40 oldal után pihentettem egy kicsit és olvastam valami mást. Mikor visszatértem azt hittem jobban fog csúszni, mert a kitalált világ érdekelt, de volt egy halom dolog ami zavart. Egyrészt úgy éreztem, hogy túl nagyot akar meríteni a szerző. Például nem tudom mi értelme volt oldalanként leírni, hogy ki milyen nyelvek keverékén beszél mikor már az elején tisztázta, hogy valami fordítószerkezet miatt úgyis mindenki mindent ért. Másodrészt a mai (tegnapi) ismert emberek szerepeltetése más környezetben engem zavart. Jobb lett volna Bill Gates, Sergey Brin és a többiek helyett inkább kitalált személyeket szerepeltetni. Harmadrészt (és ez zavart leginkább) a szöveg stílusa még mindig egy nagy fantáziájú tinédzser próbálkozására emlékeztetett. Emelett ráadásul a történet is egyre kevésbé érdekelt, így kb. a negyedénél fégképp feladtam.

2/4

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem

Az első és a harmadik részhez hasonlóan ez is nagyon olvasmányos volt és ugyan az erőszakos jelenetek néha közeljutottak hozzá, hogy elvegyék a kedvem az olvasástól, de valahogy (valószínűleg a stílus miatt) mindig a még befogadható kategóriában maradtak. A sorozat első kötete nagy kedvencem lett, ez pedig valahol ott helyezkedik el nálam, ahol a harmadik: Nagyon jó, de nem kedvenc. Az biztos, hogy Lehane többi regényét is el fogom olvani, még azokat is amiknek már láttam a filmadaptációját.

3.5/4

Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony

Ezt is esténként olvastam fel Ádámnak és nem lett egyikünk kedvence sem.

2.5/4

Szabó Magda: Az ajtó

Az Ókút volt az első Szabó Magda könyv amit olvastam és azt is évekkel ezelőtt. Már akkor is rötgön kedvenccé vált és azóta talán méginkább megszépítette az idő ami miatt ugyanezt vártam a szerző többi regényétől is. A Tündér Lalát szintén nagyon szerettem, Az ajtót pedig évek óta halogattam, mert mindenhol annyira dícsérték, hogy egyrészt nem akartam 1000 részletben olvani másrészt úgy gondoltam akkor kezdek neki amikor biztosra akarok menni.

Sajnos túl nagyok voltak az elvárásaim és így kicsit csalódtam. Tetszett a regény és Szabó Magda stílusa csodálatos, de ez most mégsem volt kedvenc. Leginkább az zavart, hogy egyrészt valós történethez képest nekem sok volt "csak most az egyszer", "soha ennyire" típusú részlet, másrészt a szerző nagyon alárendelte magát a főszereplőnek, akinek mindig mindenben igaza kellett, hogy legyen és messze mindenki fölött állt erkölcsben és értelemben is. Persze érthető mindkét dolog, de nálam levett az olvasás élményéből.

3-3.5/4

Nick Hornby: Hosszú út lefelé

Régóta terveztem, hogy olvasok valamit Hornby-tól és teljesen véletlen, hogy pont ez került a kezembe, de nagyon jó választás volt. Elejétől végéig élveztem, sehol sem éreztem benne üresjáratot viszont nagyon sokszor mosolyogtam közben. A vége ugyan kicsit kurta lett, de ez egyáltalán nem zavaró, hisz ebben a regényben nem is a történet kereksége a lényeg. Sokat vártam tőle és mégtöbbet kaptam. Jöhet a többi Hornby is.

4/4

Erich Kästner: Emil és a detektívek

Valószínűleg Ádám még egy kicsit fiatal volt ehhez a regényhez, de így is nagyon élvezte. Nekem se volt rossz élmény de valószínűleg 10-11 évesen olvasva nyújtotta volna a legnagyobb élményt.

3/4

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

A történetárust nagyon élveztem és A narancsos lány is tetszett, de igazából ez volt az a Gaarder regény (a Sofie mellett) ami már régóta nagyon érdekelt. A várakozáshoz képest nagy csalódás volt. Ismeretlen szerző esetében talán felment volna 2.5 pontig, de a csalódást is beleszámítva nálam csak 2.

2/4

Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza

Már az sem nagyon tetszett, hogy Istennek ceruzákat kell nyalogatni amivel az arra érdemes szülők szívét megjelölik a törpék hogy gyermekük legyen, de amikor ezek a kiválasztott szülők verték a 3 éves forma gyereket majd olyan lelki terrort gyakoroltak rajta amitől teljesen magába fordult és az egész úgy volt beállítva mint követendő példa, akkor félbehagytam.

1/4

Suzanne Collins: Futótűz

Nagyon könnyen olvasható akárcsak az első rész, de most valahogy jobban zavart a főhős örlődése, az ételek és ruhák felesleges leírása, az első kb. 150 oldal pedig kissé unalmas is volt. Szerencsére utána beindultak az események, de még annyira sem tudott lekötni mint az előzmény. Valószínűleg valamikor el fogom olvasni a harmadik részt is, mert arra jó, hogy kikapcsoljon, de semmi több.

2.5/4

Szabó Magda: Tündér Lala

Nagyon szép és eleinte nagyon szomorú történet. Az első pár fejezet után el is bizonytalanodtam, hogy jó ötlet volt-e felolvasni Ádámnak, de ő imádta és idővel vidámabb is lett a történet. Igaz a fél oldal hosszúságú mondatokat időnként szétbontottam az pedig vicces volt amikor a tűzgagó munkásságát atomfűtéssel akarták kiváltani, de ezekkel együtt is szinte hibátlan.

4/4

Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Maga a történet valahol közepes és jó között volt, de Kurt Wallander világa nagyot dobott rajta. Nesbo mellettt Mankell már a második skandináv krimiszerző akinek a (számomra) első könyve olvasása után rögtön úgy érzem, hogy mégha nem is rögtön lett kedvenc, de minél több mindent szeretnék tőle beszerezni. Ha nem is ugrott rögtön Lehanne szintjére az érdeklődésem, de Larssont nálam felülmúlja és kiváncsian várom a folytatást.

3-3.5/4

Berg Judit: Galléros Fecó naplója

Amíg a Rumini történeteket nyugodtan fel lehetett olvasni egy hatéves ovisnak, addig ez már inkább nagyobbaknak szól. Főleg az elején sokat élteti a kártyázást, verekedést és alkoholizálást. Valószínűleg ha egy tíz év körüli gyermek olvassa magának akkor sokkal jobban működik.

2.5/4

Jostein Gaarder: A narancsos lány

Az eleje nagyon tetszett, de utána az ismétlések miatt kicsit leült. Az utolsó harmadban jött a hatásvadászat ami nálam megint működött.

3.5/4

Berg Judit: Rumini és a négy jogar

Ebben is több volt a leírás mint az első 2 részben (akárcsak a datolyapartosban), de Ádám nagyon élvezte és én is szívesen olvastam neki.

3/4

William Wharton: Éjfélre kitisztul

Sokat vártam tőle, de 30-40 oldal után félbehagytam, mert egyáltalán nem tudott lekötni.

2/4

Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton

Az első részhez hasonlóan (szemben a 3. és 4. résszel) itt is több volt a párbeszéd és kevesebb a leírás. Ádám mindegyik részt imádja és én is szívesen olvastam neki.

3/4

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Nagyon könnyen olvasható ifjúsági regény amit elsősorban valószínűleg tini lányok imádnak, de felnőtt férfiként sem túl unalmas vagy egysíkú. Most egyenlőre ennyi elég volt belőle, de ha valamikor kezembe akadnak a folytatások valószínűleg azokat is el fogom olvasni.

3/4

Jo Nesbo: Vörösbegy

Az eleje rögtön megfogott és azt hittem rögtön Lehane-hez hasonló kedvencem lesz Nesbo. Ez ugyan nem történt meg, de a regény végig lekötött és a végső fordulat is meglepett, tehát az biztos, hogy olvasni fogok mást is a szerzőtől. Összesen 2 dolog zavart kicsit, de az egyikről nem tehet: a magyar kiadásban túl sok volt a szerkesztési hiba (kimaradt betűk, stb.) illetve nekem kicsit túl sok volt a véletlen összefüggés. Más rosszat nem is tudnék mondani róla.

3.5/4

Berg Judit: Rumini Datolyaparton

Úgy alakult, hogy ezt a kötet előbb szereztük be mint a többit és mivel Ádám nem szeretett volna még pár napot várni ezért rögtön az első után olvastuk. A történet most is tetszett mindkettőnknek, bár az első részhez viszonyítva kevesebb párbeszéd és több leírás kissé nehezebbé tette a lendületes/élvezetes felolvasást, de azért most is működött minden.

3/4

Berg Judit: Rumini

Ádám nagyon élvezte a történetet és mindig kialkudott magának "csak mégegy" fejezetet. Én is szívesen olvastam neki és csak 1 helyen nyúltam bele kicsit a történetbe: Miután fejezeteken keresztül taglalta a regény, hogy milyen rossz dolog rabszolgának eladni másokat kicsit fura volt, hogy az igazságos pelekirálynak szolgái vannak ezért szolgákból szolgálók lettek.

3/4

Agota Kristof: Trilógia

Az első két részben elég sok erőszak volt, de valahogy ennek ellenére nagyon olvastatta magát. Ebből a szempontból hasonlított Saramagó vakságára. A harmadik rész volt a legegyértelműbb, ahol sokminden magyarázatot kapott, de érdekesebb volt ahogy előtte ide-oda csavarodott a "valóság". Az biztos, hogy mást is fogok még olvasni a szerzőtől, bár az első részben újra és újra felbukkanó pedofil részek miatt majdnem félbehagytam. Szerencsére ezeket pár mondatban elintézte, de nem értem mi szükség volt rá,  szerintem egyáltalán nem tettek hozzá semmit sem a történethez sem az élményhez.

3-3.5/4