2013. összesítés

Az idei év csalódása az Acél mellett Niffenegger és valamennyire Dragomán volt. Mindegyiktől túl sokat vártam, de csak egyedül Avallone regényét nem voltam hajlandó végigolvasni. Azt is megerősítette bennem ez az év, hogy nem szabad sorozatokat egyben olvasnom. Ragde trilógiája egyre vesztett az értékéből ahogy haladtam vele, Scalzinál pedig a Szellemhadtest ugyan még jobban tetszett mint az első kötet, de a harmadik már lebeszélt róla, hogy megvásároljam a folytatást. A másik nagy tanulsága ennek az évnek (amit már szintén tapasztaltam korábban), hogy a fiatal felnőtteknek szóló darabokkal nem szabad próbálkoznom. Biztos akad köztük ami tetszene, de többnyire csak csalódást okoznak.

A pozitív élményeket gyarapította Donald James, Kosztolányi Dezső, Tóth Szabolcs és egy jó választás Gaiman-tól. A Nem semmit biztosan újra elő fogom venni és a Monstrum folytatásait is sorra kerítem, a másik 2 szerzőnél pedig szerencsére elég nagy a választék.

Ezek voltak idén [félbehagyottak]:
David Mitchell: Felhőatlasz (3)
Dragomán György: A fehér király (2.5)
Stephen King: A búra alatt (3)
Mark Russinovich: A nulladik nap (2)
Neil Gaiman: A temető könyve (4)
Donald James: Monstrum (3.5)
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei (2)
Patrick deWitt: Testvérlövészek (3)
Karen Thompson: Csodák kora (2)
Tóth Szabolcs: Nem semmi (4)
[Silvia Avallone: Acél (2)]
Kosztolányi Dezső: Béla, a buta (3.5)
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák (3.5)
Anne B. Ragde: Remeterákok (3)
Anne B. Ragde: Pihenni zöldellő mezőkön (2)
John Scalzi: Vének háborúja (3-3.5)
John Scalzi: Szellemhadtest (3.5)
John Scalzi: Az utolsó gyarmat (2.5-3)

Ezek pedig a meseregények és ifjúságiak amiket Ádámnak olvastam fel:
Sarah Herzhoff: Dudu, Sárkányváros hőse (2.5-3)
Bátky András: Pipogya, a budapesti medve (3)
Geronimo Stilton: A tűzvörös rubin temploma (2.5)
Annie M.G.Schmidt: Titi a toronyház tetején (3)
Roddy Doyle: Kaland kaland hátán (3)
Erich Kästner: Az állatok konferenciája (2.5)
Berg Judit: Tavasz a Nádtengeren (3)
Geronimo Stilton: Az olimpia hőse (2.5)
Geronimo Stilton: A metró fantomja (2.5)
Lackfi János: Átváltozós mesék (4)
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (2)
J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (3)
Geronimo Stilton: Négy egér a Fekete dzsungelben (2)
Geronimo Stilton: Négy egér a vadnyugaton (2.5)
Anna Taube: Csodaszablya Lali és a varázstérkép (3)
Astrid Lindgren: Juharfalvi Emil (3.5)

Moly várólista: 105
Moly kívánságlista: 157
Moly értékelések: 253

John Salzi: Az utolsó gyarmat

Több problémám is volt ezzel a regénnyel. Először is most valahogy sokkal nagyobbat akart meríteni Scalzi, amitől sok rész igencsak elnagyoltra sikerült. Nagyon túl van húzva benne az "azért tettük ezt, mert gondoltuk, hogy majd ő ezt gondolja, ő meg azt és ezért ezt meg azt fogják csinálni ami miatt a harmadik majd olyat tesz ami miatt a negyedik kivált az elsőből egy olyan reakciót ami hosszú évek alatt az egész világmindenséget befolyásolva elvezet valamihez amit mi szeretnénk" típusú előre elgondolt és kiprovokált cselekmények sora. Olyasmi mint a mostanában készülő filmek többsége: nem elég 1-2 csavar egy nagyon jó történettel, hanem 25-ször meg kell fordítani mindent és a végén kijelenteni, hogy az egészet pontosan előre eltervezte valaki. Ennek következtében meg is jelennek néha olyan segítségek a semmiből aminek semmi előtörténete nem volt és ami kettétöri az addig is hézagos logikát a cél elérésének érdekében.

Ezenkívűl az előző 2 kötettel szemben zavart, hogy a különböző űrlények nagyon emberiek lettek (rengeteg emberi tulajdonságuk mellett még az arcvonásukból és testtartásukból is olvasott a főhős), Perry állandóan frappáns és okos volt,  és több logikai hiba is előfordult ami fölött most nem tudtam simán elsiklani (SPOILER pl Szilard miért örül, hogy visszakerül a földre? Ő nem különleges?)

Persze az is lehet, hogy semmivel nem gyengébb mint az első 2 csak ismét túl sokat olvastam egyben egy sorozatból és úgy jártam mint a Csodaidőkkel vagy a Enderrel ahol egyre kevésbé élveztem majd meguntam az egészet. Érdekel Zoe története, de talán szerencsésebb, ha most tartok előtte egy kis szünetet.

2.5-3/4

John Scalzi: Szellemhadtest

Ez is volt olyan jó mint az első rész. Most hogy belekezdtem a harmadikba rögtön szembeötlött, hogy ott visszatért az a viccelődés ami a Szellemhadtestből kimaradt, de talán jobb is volt nélküle. Örülök, hogy van még 2 kötet, remélhetőleg annyi időre még kitart a lendület. Azt pedig már most látom, hogy ezek a regények is azok közé kerülnek amik ugyan tetszenek, de nem leszek feltétlen rajongójuk olvasás közben, viszont az idő múlásával egyre jobbnak tűnnek ahogy visszaemlékszem rájuk.

3.5/4

Astrid Lindgren: Juharfalvi Emil

3 este alatt könnyedén befaltuk a 3 történetet és Ádám mellett én is élveztem. Jöhet a többi is meg valamikor majd a Pippi történetek is.

3.5/4

Anna Taube: Csodaszablya Lali és a varázstérkép

Egy kicsit színvonalasabb mint a Dudu második része (az első kimaradt). Ádám élvezte és nekem sem okozott szenvedést a történet bugyutasága.

3/4

John Scalzi: Vének háborúja

Nagyon könnyen olvasható jó kis kikapcsolódás. Szerintem ugyan túlzott rajongás veszi körül, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Jöhet is a folytatás.

3-3.5/4

Geronimo Stilton: Négy egér a vadnyugaton

Ez most egy kicsit jobb volt mint a Fekete dzsungel. Ismét voltak értelmes magyarázatok és a történetnek is volt valami mondanivalója.

2.5/4

Anne B. Ragde: Pihenni zöldellő mezőkön

Itt számomra már semmi nem maradt meg az első kötet hangulatából. Erlend vonala eddig sem kötött le és a hisztérikus multimiliomos világa még mindig nagyon távol áll tőlem. Margido most nagyobb szerepet kapott, de számomra még mindig unalmas és érdektelen. Torunn szétzuhanása pedig kiírtotta a maradék érdeklődésemet is. Nem az volt a bajom a regénnyel, hogy nagyon negatív, hanem hogy egyáltalán nem érdekes. Nem tudom nekifognék-e ha lenne több folytatás, de most örülök, hogy ezzel nincsen gondom.

2/4

Geronimo Stilton: Négy egér a Fekete dzsungelben

Az eddig olvasottak közül ez volt a leggyengébb, ráadásul ebből még a szokásos "tudományos szócikkek" is hiányoztak.

2/4

J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kb. 12 éve ez volt az első regény amit angolul olvastam és sokat hozzátett az élményhez, hogy tanult nyelven is értettem az egészet. Most Ádámnak olvastam fel esténként és azzal együtt, hogy az újdonság varázsa már elmaradt nem unatkoztam közben, Ádám pedig kifejezetten élvezte. Korábban megfordult a fejemben, hogy újraolvasom a sorozatot amit magamnak biztosan nem fogok megtenni mert annyira nem élveztem, de így még mindig egészen rendben volt.

3/4

Anne B. Ragde: Remeterákok

Az első kötetnél nagyobb volt a lelkesedésem és sokkal gyorsabban be is faltam. Nem tudom, hogy az elvárásaim voltak-e túl nagyok, a szabadidőm túl kevés, valóban gyengébbre sikerült vagy csak egyszerűen kicsit ráuntam. Összehasonlítva az első kötettel nem tudnék semmit kiemelni ami miatt kevésbé élveztem, de mégis így történt. Az is lehet, hogy ha simán egy regényként jelent volna meg a kettő (a történet pontosan ott folytatódott ahol a másik félbemaradt) akkor nem éreztem volna semmi törést. Amúgy is sorra vettem volna a harmadik részt, de ezúttal erről a szerző is gondoskodott méghozzá a legvisszataszítóbb módon: szemben az első kötettel ami kereken le volt zárva most nyitva hagyott minden szálat szó szerint egy mozdulat közepén.

3/4

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Ádám olvasókönyvében szerepelt A kis bicebóca című fejezet leegyszerűsített és lerövíditett változata ami nagyon megtetszett neki és ezért kérte, hogy szerezzük be a regényt és olvassuk el. Nekem ez annak idején kimaradt, de sok helyen olvastam a vitákat ahol az egyik fél szerint ezzel csak megutáltatják az olvasást a 10 éves gyerekekkel, ha kötelezővé teszik, a másik oldalon állóknak pedig nagyon tetszett gyermekként is. Sajnos most már én is az első tábort szaporítom. Azzal nincs bajom, hogy sorban halnak meg benne a főszereplőhöz közel álló emberek, de a nyelvezete borzasztó nehezen befogadhatóvá teszi az egészet. Még felnőtt fejjel sem volt túl gördülékeny az olvasás, de nemrég olvasó gyereknek ez biztos hogy kínszenvedés. Ádám nagyon kitartóan várta a már ismert fejezetet, de biztos vagyok benne, hogy a felét sem értette annak amit olvastam bármennyire is próbáltam érdekessé tenni és néha egy kis csalással egyszerűsíteni is a szöveget.

2/4

Lackfi János: Átváltozós mesék

Első este az első 2 mesét olvastam fel Ádámnak és féltem, hogy kicsit túl elvont lesz. Ő is mondta másnap, hogy nem mindent értett, de azért olvassuk tovább mert tetszett. Nagy hiba lett volna félbehagyni, mert mindkettőnk nagyon élvezte az összes mesét, sőt nekem kedvencem is lett.

4/4

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Már régen kinéztem magamnak ezt a trilógiát de csak most sikerült beszereznem. Szerencsére nem olvastam újra a kritikákat amiket már elfelejtettem és így mindenféle várakozás nélkül kezdtem neki, ezért aztán csalódni sem tudtam. Rögtön az elejétől megfogott a hangulata és végig nagyon élveztem. Bizonyos részek ugyan kicsit kihozták belőlem a homofóbot, de ezek szerencsére nem voltak túlrészletezve. Ugyan elég kerek volt magában a történet, de nagyon örülök, hogy van folytatása.

3.5/4

Kosztolányi Dezső: Béla, a buta

Kosztolányit annak idején amikor kötelező lett volna elsunnyogtam ami vagy nagy hiba volt mert megfosztottam magam valami jótól vagy szerencsés, mert lehet hogy akkor nem tetszett volna annyira mint most és soha többet nem vettem volna elő. Most mindenesetre nagyon élveztem ezeket a novellákat és örülök, hogy milyen sok mindent olvashatok még tőle.

3.5/4

Silvia Avallone: Acél

A sok dícsérő kritika miatt a feléig eljutottam, de ott feladtam. Odáig többnyire olyan volt mint egy pedofiloknak készült regény. A stílus sem fogott meg igazán és története se nagyon volt, de leginkább az zavart hogy 3 oldalanként vagy valami perverz szemével láttatta a szerző a 13-14 éves főszereplőket vagy mintha az olvasót próbálta volna rábeszélni, hogy legyen már egy kicsit pedofil ha még nem lenne. Ha ez a vonal nem lett volna ilyen erős akkor továbbolvastam volna.

2/4

Tóth Szabolcs: Nem semmi

Nem ismertem Tóth Szabolcsot és ezt a könyvet is csak azért vettem meg, mert tizedére le volt árazva, de nagyon jó döntés volt. A legtöbb egypercesen végig vigyorogtam olvasás közben, de még a "gyengébbeket" is nagyon élveztem. Nálam simán eléri Örkény vagy Woody Allen színvonalát.

4/4

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Hatalmas csalódás volt. Nagyon jó alapötlet közepesen vagy méggyengébben megírva. Sajnos a világ felépítésében eleinte sok ismétlés volt utána pedig mintha véletlenszerűen szórt volna bele a szerző különböző dolgokat amik még eszébe jutottak. Ráadásul a fő történet (egy 11-12 éves lány szerelmi bajlódása) nem is állhatna messzebb tőlem. Nem mondom, hogy kín volt olvasni, de szerintem meglehetősen gyenge iromány, a hatalamas felkapottsága miatt pedig jó nagy csalódás. Persze lehet, hogy csak nem kéne több ifjúsági regénnyel próbálkoznom. Az utóbbi években nagyon nem jönnek be.

2/4

Patrick deWitt: Testvérlövészek

Nem volt rossz ez a regény, de sok helyen nagyon túldicsőítik. Könnyen olvasható, kedvelhető főhőssel, de semmi különleges. Az számomra kicsit furcsa volt, hogy a vadnyugaton szinte mindenki milyen kultúráltan és választékosan beszél, de így biztos sokkal olvashatóbb lett.

3/4

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Ez most elég nagy csalódás volt. Az időutazó is jobban tetszik utólag mint amennyire közben élveztem, de erről még ezt sem tudom elképzelni. Az első harmadban még reménykedtem, hogy a közepesnél érdekesebb kezdés után jönnek majd az izgalmas részek, de sajnos csak egyre laposabb lett és a vége felé előbukkanó fordulatok sem tudtak meglepni. Ha 15 éves lány lennék akkor biztos jobban élveztem volna ezt a regényt, de attól nagyon messze vagyok.

2/4

Donald James: Monstrum

Nagyon jól fel volt építve az egész világ és tökéletesen bele lett helyezve a nyomozás. A végére majdnem túl sok lett a véletlen egybeesés, de aztán sikerült azt "egy kicsit sok" szintre visszahozni. Örülök, hogy megvettem a folytatásokat is és biztos, hogy előbb-utóbb sorra is kerülnek.

3.5/4

Geronimo Stilton: A metró fantomja

Így a harmadik Stilton könyv után már kezd kissé unalmassá válni, de mivel Ádám élvezi azt hiszem még párat fel fogok olvasni neki.

2.5/4

Neil Gaiman: A temető könyve

Eddig Gaimantól csak a Csillagport olvastam aminek nagy várakozásokkal futottam neki aztán nagyot csalódtam. Ezúttal pont fordítva történt. A keserű tapasztalat miatt nem vártam semmit ettől a regénytől, cserébe elejétől végéig nagyon élveztem. Ha 20 évvel korábban olvastam volna (ami fura lett volna mivel csak 5 éve jelent meg) akkor biztos a kedvenceim közé kerül, de így is megközelíti őket.

4/4

Geronimo Stilton: Az olimpia hőse

Ez volt a második Stilton könyv amit elolvastunk. Továbbra sem különösebben épületes a stílus és a történet, de nem vészes és azért tanít valami a gyerekeknek. Nagyon fiataloknál valóban nem szerencsés összekeverni a képzeletet azokkal a valós dolgokkal amit tanítani szeretne, de 7 éves kor környékén már különbséget tudnak tenni és nem valószínű, hogy ez nagyon összezavarja őket.

2.5/4

Berg Judit: Tavasz a Nádtengeren (Lengemesék 1.)

Ádámnak ugyan néha túl hosszúak voltak a felsorolások és hiányolta az eseményeket ezért nem volt lelkes amikor esténként meglátta miből fogok olvasni, de amikor belekezdtem akkor már nem akarta abbahagyni és mindig kikönyörgött mégegy és mégegy és mégegy fejezetet, így 3 vagy 4 este alatt el is fogyasztottuk. Nem lett akkora kedvenc mint a Rumini, de biztosan olvasni fogjuk a második részt és ha tartja a színvonalat akkor remélem lesz még sok folytatása. Ja, és nekem is tetszett.

3/4

Mark Russinovich: A nulladik nap

Nagyra tartom Russinovich munkáját és kiváncsi voltam mit alkot hobbiból, de sajnos nagyot csalódtam. Gondolom az elsődleges célja az volt, hogy mindenkibe belesulykolja a biztonság hiányának tudatát, de ez a regény nem sikerült. A technikai leírások a hozzáértőknek unalomig vannak ismételve a laikusok számára pedig valószínűleg még így sem érthetőek az irodalmi érték pedig közelít a nullához. Nem olvastam még Harlequin kiadványokat, de körülbeül ilyennek képzelem őket. A végére sikerült egy kicsi izgalmat beletenni, de ha nem Russinovichról lett volna szó tuti hogy a feléig sem jutok bármilyen rövid is a regény.

2/4

Erich Kästner: Az állatok konferenciája

Úgy érzem volt egy novellára való ötlete a szerzőnek amit igyekezett széthúzni egy rövidebb regénnyé sok felsorolással és egy két felesleges toldalékkal. Ez most már a harmadik Kästner könyv amit elolvastunk az elmúlt másfél évben (és a negyedik amibe belekezdtünk), de továbbra sincs egyértelmű véleményem a szerzőről. Nem rossz, de azért elég poros és sokszor unalmas is.

2.5/4

Roddy Doyle: Kaland kaland hátán

Nekem helyenként kicsit túlerőltetettek voltak a poének, de még pont nem fordult túlzásba. Ádám élvezte bár biztos volt egy halom utalás amit nem értett. Talan 10-12 éves korban nyújthatja a legnagyobb élményt ez a regény.

3/4

Stephen King: A búra alatt

Nem lettem King rajongó, de a hossza ellenére nem vált unalmassá mert eléggé olvasmányos volt. Helyenként kicsit gusztustalan, helyenként kicsit egyhangú és úgy érzem ha nem olvastam volna el akkor se lettem volna semmivel szegényebb, de kikapcsolódásnak jó volt. Kb. ugyanaz az élmény mint az éhezők viadala.

3/4

Dragomán György: A fehér király

Évek óta be akartam szerezni ezt a regényt (vagy inkább novellfüzért) és már nem is emlékeztem miről szól mikor végül hozzákezdtem, de ennek ellenére valami nagyon nagy dolgot vártam. Az első felében sorban jöttek a hatalomra jutott (vagy csak erősebb) primitív emberek kegyetlenkedései. Sok ilyen történet van különböző könyvekben és talán mégtöbb a valóságban, de ettől ez még egyáltalán nem kellemes olvasmány. Kb. a felétől lazult kicsit a kegyetlenkedések sora és itt már néhol a füljegyzetben említett humort is megtaláltam, sőt egy idő után a valószerű történetek kezdtek egyre inkább egyértelmű fantáziaszüleményekké válni. Azzal együtt, hogy innen volt kevésbé megviselő olvasmány valahogy kevésbé érdekessé is vált még akkor is, ha az első fele igazán kellemetlen volt a sok kegyetlenkedés miatt. Az utolsó pár oldalra aztán visszatért a sötét kiszolgáltatottság.

Számomra semmit nem tett hozzá a (valószínűleg élő beszédet imitáló) tagolás hiánya, helyenként szóismétlés és szándékos(nak tűnő) gyenge fogalmazás. Inkább csak zavaró volt amíg ki nem tudtam szűrni.

Fogok még próbálkozni Dragománnal, de biztos, hogy sokkal kisebb várakozással kezdek majd neki.

2.5/4

Annie M. G. Schmidt: Titi a toronyház tetején

Kedves mese volt amit jól lehetett felolvasni esténként. Ádám is élvezte, bár amíg nem kezdünk bele addig távoltartották a "csúnya" rajzok. Az viszont elég szörnyű ahogy félbehagyták a történet közepén. Nem tudom, hogy ez eredetileg is így volt-e vagy csak az itthoni kiadásban, de semmi lezárása nem volt csak annyi, hogy a következő részben majd fény derül arra ami itt félbemaradt. Még szerencse, hogy már megjelent a folytatás és hamar be tudtam szerezni, de aki még annak megjelenése előtt ért ennek a végére az különösen bosszankodhatott.

3/4

Geronimo Stilton: A tűzvörös rubin temploma

Ádám kapta valakitől ajándékba és kb. 1 hét alatt eséténként felolvasva a végére is értünk. Kellemes csalódás volt, mert a rajzfilmek után valami sokkal bugyutább dologra számítottam. Volt benne ugyan egy kis felesleges nyújtás, hogy különálló könyvként lehessen kiadni, de nem túl sok és még tanulni is lehetett belőle. Nem mondom, hogy most felvásárolom az egész sorozatot, de alkalomadtán lehet, hogy beszerzünk pár epizódot és nem bánom, ha ezen gyakorol olvasni Ádám.

2.5/4

Bátky András: Pipogya, a budapesti medve

Kedves történet nagyon szép rajzokkal. Nem mondom, hogy kedvenc, de Ádám élvezte és én is szívesen olvastam fel neki. Majd valamikor jöhet a folytatás.

3/4

David Mitchell: Felhőatlasz

Sokat vártam ettől a regénytől egyrészt mert a Szellemírók nagy kedvencem volt másrészt pedig a film körüli felhajtás miatt. Nem volt rossz egyáltalán, de egy kicsit azért mégis csalódás. Volt olyan történet amit végig élveztem, de volt olyan is (a legkorábban s a legkésőbb játszódó) ami számomra kissé unalmas volt és különálló regényként hosszabb változatban valószínűleg a végére sem jutottam volna. A történetek félbehagyása eléggé bosszantó volt, de nagyon tetszett ahogy szépen sorban visszazárta őket. 

3/4

Sarah Herzhoff: Dudu, Sárkányváros hőse

Nem különösebben kiemelkedő, de nem is rossz történet. Inkább az együttolvasás lehetősége tette érdekessé.

2.5-3/4