Vaszary Gábor: Monpti

Nagyon élveztem ezt a regényt annak ellenére, hogy heteken keresztül olvastam ezernyi részletben mert mindig csak kevés időm volt rá. Szerencsére rögtön fel tudtam venni az elhagyott fonalat és a stílusa is annyira könnyed volt, hogy pillanatok alatt ráhangolódtam minden alkalommal.

A regény első felében nagyon sok apró jelenet vagy csak 1-1 mondat volt amin nagyokat vigyorogtam és annak ellenére, hogy ezek később elmaradtak nem lett unalmas. Idemásolok egy ilyen vicces részt:

Az idegesség fokozatosan összegyülemlik bennem és végül egész ártatlan dolog robbantja ki belőlem.

Jön velem szemben egy öreg úr a Szent Jakab utcában és az olasz csemegeüzlet előtt elejti a sétabotját.

-Hülye! - mondom neki.

Az öreg úr nem szól egy szót sem. Megtörli szépen a sétabotját a zsebkendőjével, aztán kifújja az orrát és megy tovább.

Nem szabad az öreg embereket minden ok nélkül megsérteni. Különösen azokat nem, akik ilyen keresztényi alázattal tűrik. Rögtön utánamegyek és bocsánatot fogok kérni tőle.

Pont a Riviére Hotel előtt elérem.

- Uram, az előbb megsértettem önt. Ideges voltam, nem akartam megbántani.

Megáll és csodálkozva néz rám.

- Mi az?

- Önnek az előbb azt mondtam, hogy hülye és ezért bocsánatot kérek.

- Hogyan?

- Az előbb azt mondtam, hülye.

A kezével tölcsért csinál a füle elé.

- Mit?

- Hülye! - ordítottam bele.

Erre szó nélkül végigvág rajtam az ezüstfogantyús sétabotjával.

Az biztos, hogy Vaszary-t még fogok olvasni és ha a többi regénye is hasonló, akkor nagy kedvenc lehet belőle.

3.5/4

Jostein Gaarder: A történetárus

Nagy szerencsém volt ezzel a regénnyel, mert nagyon olcsón jutottam hozzá és lehet, hogy új szerző került a kedvenceim közé. Elejétől megragadott a stílusa és különösen a főhős gyermekkoráról szóló rész tetszett. Igaz ugyan, hogy túlzásnak éreztem amit egy 4-5 éves gyerek gondolatainak és tetteinek írt le a szerző, de ezzel ugyanígy voltam Vámos Miklós Zenga zénekénél és Ordon Scott Card Végjátékánál amik szintén nagy kedvenceim. Az elején még féltem tőle, hogy úgy járok vele mint a bogyósgyümölcskertész fiával vagy a Családom és egyéb állatfajtákkal, ahol a kezdeti lelkesedés hamar unalomba csapott át, de itt szerencsére nem ez történt.

A középső részben ugyan elég sok önismétlés volt, de ez csak kicsit zavart és messzemenően kárpótoltak érte a beágyazott kis történetek. Ugyanakkor érdekelt a történet vége is, ami az utolsó 10-20 oldalon már kiszámítható volt, de előtte még nem tudtam hogy fogja befejezni a szerző.

Feltétlenül be fogom szerezni Gaarder más könyveit is.

3.5-4/4

José Saramago: Vakság

Saramgotól eddig csak az Embermást olvastam pár éve ami akkor nem annyira fogott meg, de éreztem, hogy érdemes még próbálkozni a szerzővel. A Vakság sokkal jobban betalált nálam. A helyenként szörnyű jelenetek ellenére alig tudtam letenni a könyvet. Álltalában ha éjfél körül állok neki olvasni, akkor 10 oldal után kiesik a könyv a kezemből, de most erőszakkal kellett rávennem magam, hogy fél 2 körül letegyem és aludjak is egy kicsit.

Voltak benne rövidebb részek amikor megijedtem, hogy elmegy valami olyan stílusba az egész ami számomra unalmas, de ezek szerencsére nem tartottak sokáig. Közben többször is úgy éreztem tudom mi lesz a vége, de aztán mégis máshogy alakult. A folytatásra feltétlenül kiváncsi vagyok, de más Saramago regényt is fogok még olvasni az biztos.

3/4

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Olvasmányos volt ugyan ez a kisregény, de volt benne egy halom felesleges naturalista jelenet amiről én nem szeretek olvasni, viszont ami szinte kötelező jelleggel szerepel a legtöbb "nagy irodalmi műben".

Az ismertetőben leírják, hogy mekkora siker volt világszerte és hogy elnyerte Japán legnagyobb irodalmi elismerését. Ezzel tőlem csak távolabb került a japán irodalom.

3/4

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Mindenhol csupa jót olvastam erről a könyvről és nagy elvárásokkal fogtam neki. Rögtön az elején úgy éreztem, hogy sikerült ráhangolódnom és nagyon tetszett, de aztán hirtelen el is fogyott a lelkesedés. Valahogy nekem túl tömény volt. Mintha egy kakóspalacsintát megtömtek volna lekvárral is és az egészet vastagon megcukrozták és még mézzel is leöntötték volna. Mindenki túl vicces és túl spontán volt az én ízlésemnek. Az állatok leírása ráadásul nem is nagyon érdekelt, inkább csak az emberekről szóló részeket élveztem. Azt hiszem ebből a stílusból én jobban jártam volna néhány rövidebb novellával. Mivel nem is igazán kerek történetet adó regényről van szó nem is nagyon érdekelt mi lesz a vége és inkább úgy álltam hozzá, mint egy novelláskötethez, amit kb. a felénél félbe is hagytam. Helyenként nagyon élveztem, helyenként nekem erőltetett volt, helyenként pedig egyáltalán nem kötött le.

2.5/4

László Zoltán: A keringés

Ezzel még a szokásosnál is lassabban haladtam majd végül (annak ellenére, hogy rövid regény) a fele előtt feladtam. Nem kötött le, nem teteszett és annyira a vége sem érdekelt, hogy átrágjam magam még 150 oldalon.

1/4

Berkesi András: Szélcsend

Magamtól biztos nem választottam volna ezt a regényt, de mivel nyaralás közben a Kafka végére értem és csak ez volt a közelben kényszerhelyzet állt elő.

Örülök, hogy azt a kort amiben ez játszódik még gyerekként éltem meg és igazán nem éreztem abból semmit amit most utólag látok. Eleinte az is felmerült bennem, hogy ha nem tudnám, hogy ki és mikor írta akkor még valami beteg paródiának is tűnhetne.

Az első pár tucat oldalnál még gondolkodtam, hogy félbehagyjam, de aztán egyre kiváncsibb lettem a végére, ami így utólag végiggondolva egyáltalán nem volt meglepő, de (megintcsak) ha nem tudnám, hogy ki és mikor írta akkor teljesen mást gondolnék. Sokat levont az élményből, hogy helyenként a párbeszédek nagyon természetellenesen hatottak. A másik dolog ami nagyon zavart (noha arról vannak emlékeim, hogy ez nagyon jól tükrözte a valóságot), hogy minden szereplő éjjel nappal dohányott és alkoholizált. Még a sebész főorvos is 2 műtét között, és mindez valami visszataszító természetességgel zajlott.

Végülis nem bántam meg, hogy belekezdtem, de nem valószínű, hogy újra fogok próbálkozni Berkesivel, ha van más választásom.

A 2.5-es értékelés pedig nagyjából folyamatosan fent állt szemben a legutóbbi Kafkával ami kb. 3.5-ről küzdötte le magát ide.

2.5/4

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Már egy ideje szerettem volna kipróbálni egy Haruki könyvet, mert csupa bíztatót olvastam róla és a Kafka lett a kiválasztott. A nagy terjedelem ellenére a szokásosnál jobban haladtam vele és ugyan helyenként volt 1-2 oldal ami nagyon nem tetszett, de szerencsére ez sosem tartott túl sokáig. Úgy a harmada táján amikor kezdett egyre inkább összekapcsolódni a 2 történet akkor nagyon élveztem az olvasást.

Aztán kb. 100-150 oldallal a vége előtt valahogy megváltozott az egész. Eleinte vártam, hogy újra érdekes legyen, de ez csak nem történt meg. A végét már csak azért olvastam el, mert nem akartam félbehagyni, de ha ebben a stílusban kezdődött volna a regény, akkor biztos, hogy pár tucat oldal után feladtam volna. Nem tudom mi történt a szerzővel, de olyan volt, minha ezt az utolsó részt valaki más írta volna, vagy mintha eközben valami kábítószer hatása alatt állt volna a szerző.

Magamban egyre kevesebbre értékeltem és ugyan nem mondom, hogy nem próbálkozok többet a szerzővel, de most egy ideig biztos nem erőltetem.

2.5/4

Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat

Megint túl nagy reményeket fűztem előzetesen egy regényhez aminek megint csalódás lett a vége. Nem volt rossz, de nem is kötött le igazán. Bármikor félbe tudtam volna szakítani mindenféle hiányérzet nélkül és ha hosszabb lett volna valószínűleg ezt is tettem volna.

2.5/4

Jonathan Lethem: Amerikai amnézia

Nekem is rögtön P.K.Dick ugrott be a regény elején, bár csak később olvastam az összehasonlítást. Helyenként egész élvezetes volt a regény, de néha unalomba fulladt és a félbehagyott vége is csalódást okozott. Olvastam ennél gyengébb Dick regényeket is, de szerencsére sokkal jobbakat is és ez az amiért számomra nagyon elmarad az elődjétől. Ha kezembe kerül másik könyve akkor teszek vele mégegy próbát, de keresni nem fogom, mert ez nem volt túl meggyőző, inkább csak egy gyenge utánzat.

2.5/4

Elizabeth Arthur: A hegyen túl

Ajándékba kaptam valamelyik rendelésem mellé és gondoltam megpróbálkozok vele, de elég hamar feladtam. Előfordulhat, hogy később érdekessé válna, de ez a hegymászós történet engem nagyon nem érdekel és az író stílusa sem fogott meg.

2/4

Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Továbbra is nagyon élvezem Isabel Allende stílusát, de most elég sokat rontott az élményen, hogy kb. 30 részletben sikerült elolvasnom a 300 oldalas könyvet. Ez nem a regény hibája, hanem az időbeosztásomé. Lehet, hogy szerencsésebb körülmények között ebből is akkora kedvenc lett volna mint néhány másik regényéből, de így csak egy jó könyv volt. Az irónő továbbra is kedvenceim közé tartozik.

3/4

Kauzo Ishiguro: Ne engedj el...

Eddig Ishigurotól csak az Árva korunkban-t olvastam ami kb. a 2/3-áig nagyon tetszett, de a vége felé már nem fogott meg annyira. A Ne engedj el első 2-3 fejezetéről Orson Scott Card-tól az Enders Game és Vámostól a Zenga zének ugrott be. Azokat is imádtam, de ott is az zavart egy kicsit, hogy túl kis gyerekeknek túl felnőttes gondolkodása volt. Ezúttal azonban az első pár fejezet után (ahogy a szereplők is egyre idősebbek lettek) elmúlt ez az érzésem. A végéig nagyon élveztem a regényt és ugyan nem teszem a feltétlenül újraolvasandók közé, de azért nagyon közel van azokhoz és tuti beszerzek Ishigurotól amit csak tudok.

3.5/4

Dan Brown: A megtévesztés foka

Olvasmányos stílusa ellenére úgy éreztem, hogy bármikor félbe tudnám hagyni és egyáltalán nem éredekelne, hogy mit hagytam ki. Így is végigolvastam és nem is bántam meg, csak semmi különöset nem nyújtott. Nem hiszem, hogy próbálkoznék még ezek után Dan Brown könyvvel. Először a Da Vinci kódot olvastam ami még tetszett is, de utána az Angyalok és démonokat elég hamar feladtam, most pedig ez olyan közepes volt.

2.5/4

Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

Voltak benne részek amik tetszettek (például amikor Joe lemerült a tengerbe), sőt az a kb 1,5 oldal ami egy csomó vallást kiparodizált az annyira remek volt, hogy először be is akartam ide másolni, de ugyanakkor túl sok volt az ezoterikus magyarázat ami nekem nagyon nem tetszik. A jó részek ellenére talán azért adok kevesebb pontot, mert Dick-től már sok jobbat és néhány sokkal jobbat is olvastam.

2.5/4

J. K. Rowling: Harry Potter 6. - A félvér herceg

Ez volt az első Potter könyv amit magyarul olvastam, de igazából nem zavart a nyelvváltás. Ami jobban zavart, hogy az előző köteteket már évekkel ezelött olvastam és egy halom dologra nem emlékeztem pontosan amik itt is előjöttek. Jó volt, de nem tudtam annyira belefeledkezni mint az első pár részbe. Lehet, hogy én változtam, de az is lehet, hogy csak az idegen nyelven olvasás varázsa maradt el. Minden esetre az 5. kötetnél jobban tetszett.

3/4